Községünkről

Oldalfala (másképpen Oldalfalva, régi nevén Szentlélekfalva, szlovákul Stránska) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. 2001-ben 334 lakosából 182 szlovák és 151 magyar volt.
Tornaljától 5 km-re délnyugatra a Turóc partján fekszik.

A települést még "Sanctus Spiritus" azaz Szentlélek néven 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik először, de valószínűleg sokkal régebbi. 1335-ben még Zenthleluk, Zenthlelek, de 1773-ban már Odolfalva néven szerepel az írott forrásokban. A kezdetben a Zách család birtoka volt, majd a 1335-től a Székely családé, később több nemes családé. 1556-ban felégette a török, majd 1682-ben a török ellen vonuló lengyel csapatok teljesen elpusztították. 1750-ig puszta volt, ekkor telepítették újra. 1773-ban 8 jobbágy és 2 zsellércsalád élt a településen. 1828-ban 40 házában 280 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Közelében csalták tőrbe és gyilkolták meg a labancok Visnyay kuruc kapitányt. 1848-ban határában csata zajlott a honvédsereg és a császári csapatok között.

Vályi András szerint "ODALFALVA. Máskép Sz. Lélekfalva. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Pletrik, és Sz. Miklósi Uraságok, lakosai többnyire reformátusok, fekszik Bejétõl és Fügétõl is 1/2 órányira, kis dombon, réttye, ’s három nyomásbéli, földgye termékeny, legelõje elég, tûzi fája van, de épûletre való nélkûl szûkölködik, piatzozása 4 1/2 mértföldnyire Rozsnyón van."

Fényes Elek szerint "Oldalfala, helység, Gömör vmegyében, a Rimaszombatból Tornalja s Rosnyó felé vivõ országut mellett, Beje és Füge közt fekszik. Van a reformatusoknak templomjok. – A lakosok száma 328-ra megy, ezek közül 210 reform., 30 evang. férfi és 28 asszony, mindnyájan eredeti születésü magyarok. Van benne 4 7/8 urbéri és 6 1/3 majorsági telek, 15 zsellér; legelõ és erdõ 165 hold, szántófölde mindent megterem, rétje jó takarmányt ad. Van a helység keleti oldalán folyó Thurócz folyamán egy malma. F. u. Fáy és Fojgel urakon kivül ns Csiszár és Pongó családok."
1910-ben 410, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarország része volt.

Itt született 1949. november 2-án Pongó István nyelvész, germanista.

Forrás: Wikipédia