Község Önkormányzat Szervezetek/Intézmények Egyházi élet Hírek
  SK | HU  





A község történelméből

A környék egyik legrégebbi települése, amit az írásos emlékek is bizonyítanak. Mint a községünk történetéből kitűnik a továbbiakban, területünk ősi idők óta lakott volt. Állandó településről a magyarok letelepedése után beszélhetünk. Az első írásos emlék 1323-ban említi községünket " RUNWA " alakban Hanvay Miklós, Humel János, Ádám és Sándor egyesség levelében.

Az 1300-as években a falu lakossága két rétegből tevődik össze: a nemesi rend és a közrend illetve a jobbágyok. Szám szerint 23 nemesi rend és 47 közrendbeli család. A községhez tartozó földek ¾ része földesúri, ¼ része pedig nemesi tulajdon (FÉNYES). Az úrbéri alapon kiadott földeket a zsellérek dolgozzák. A tized és a közmunka annyira rájuk nehezedik, hogy alig tudják a betevő falatjukat a maguk és családjuk részére egész évi kemény munkával biztosítani.

Községünk közigazgatása két részből tevődik össze. Az egyházi bírák, azaz a Consistórium és a Polgári bírákból, amit együttes néven Nemesi és Közrendi Hiteseknek neveznek. A hitesek főbírája a földesúr, aki 1427-től a Soldos család, az egyház részéről pedig a prédikátor, aki a jegyző is egy személyben. Ez az esküdtszék irányítja a falu életét, alkotja a községre vonatkozó törvényeket, amelyeket szigorúan betart és másokkal is betartat. Szigorúan büntetik az erdőn, mezőn, szőlőben, kertekben elkövetett lopást. A hivatott büntetés 1-4 forint pénzbírság vagy 10-25 pálca ütés. Ugyanúgy büntetik azokat is, akik zsiványoknak, gyilkosoknak, szökött katonáknak adnak szállást illetve menedéket. Az orgazdákat is büntetik. Szabad vadászat, halászat csak a földesurat illeti meg. A bot általi büntetés mindig nyilvános. Erre a célra a templom kerítése mellett állt egy oszlop.

1505-től a Soldos család lakja és irányítja azt a gazdaságot, amely az övé, és kölcsönösen segítve egymást közösen használják a többi lakossal. Ebben az időben a falu már kezd egy jól működő gazdaságra hasonlítani, ahol gyümölcsöt, szőlőt termesztenek, és elterjed az állattenyésztés. Ekkor a gazdaság Soldos György tulajdonában van. Akkoriban két királyválasztás is befolyásolta a gazdaság tönkremenését. Ezek a politikai okok oda vezettek, hogy egy időre a Soldos család, és velük együtt néhány lakos elhagyta a falut. Magas adókat vettek ki, gyenge volt a termés, katonák pusztították a falut. Ezen a területen 1548-ban 22 lakosból mindössze 7 maradt, és egy zsellér család.

1550-ben Ferdinánd király a községet a következő földesurak tulajdonába adja: Soldos, Hanvay, Darvas, Skárosi, Sándor.

1556-ban az egész területet elfoglalták a törökök / csak Murány és Krasznahorka tudta megvédeni magát /. Fogságba ejtették Soldos István feleségét Keresztes Ilonát, akiért váltságdíjként 3787 magyar forintot követeltek. A török megszállás idején a falu teljesen megsemmisül, egyedül a Czókoly családnak sikerül átvészelni. A törökök távozása után a Soldos család igyekezett új családokat letelepíteni a faluban. Soldosék eltörölték a régi adókat, és ezzel segítették az új lakosok letelepedését. Közösen művelték a földet, gabonát termeltek, de a termés begyűjtésekkor megjelentek a törökök, és a falusiak összes termését elvitték. Ismét éhínség sújtotta a falut.

1667-ben a Csíszár család kiváltotta magát 680 forintért Soldos Pétertől, és így mint különálló család már nem függött a Soldos családtól. 1720-ban ismét éhínség, természeti csapások nehezítik a falu életét. Sok család kihal. 1736-ban Runya egy fejlődésnek induló felvirágzott falu. Közel 70 család lakta akkor. 1739-40 járvány tör ki az állatok közt, az állatok elpusztulnak, a járvány áldozatául esik 12 lakos is.

1742 tavaszán a falu leégett, sok kárt okoztak a Sajó és a Túroc folyók áradásai is.

1760-1765 években épült meg az első út Füge és Lénártfala falvak közt. Az utat kőből építették, amelyeket szekereken hordtak oda Oldalfalából a kőbányából.

1819-ben a lakosság állattenyésztéssel , és az állatok eladásával foglalkozik. Az állatokat a tornaljai és a rimaszécsi piacokon árulták.

1823 augusztus 18-án kiütött a kolerajárvány, amely szeptember 7-ig tartott. 19 nap alatt 97 ember halt meg. Több család teljesen kihalt / Koós, Gergely, Takács, Kacska /. Az emberek nem tudtak védekezni ellene, óriási pánik tört ki. A falut lezárták, senki nem mehetett se ki, se be nem jöhetett senki. Óriási szegénység és ínség pusztított, ezért 1824 tavaszán 14 lovas szekér indult el gyűjtőkörútra Pest, Árva, Hajdú megyékbe, ahonnan május végén tértek vissza. Mire hazaértek, az itthon maradt lakosság felélte tartalékait, amely még megmaradt.

1825-ben felépítették az első gabonaraktárt (Hanbár), és ezek után itt halmozták fel készleteiket rosszabb időkre.

1848 márciusa községünk lakóit is fellelkesíti, 24 főből álló önkéntes csapatot ellát ruhával, fegyverrel és lóval. Soldos Péter vezetésével a Gömöri önkéntesek zászlóaljához csatlakozik. Ez a zászlóalj 1848 őszén a swerháti ütközetben teljesen megsemmisül, köztük a 24 runyai önkéntes is.

1858-ban tűzvész pusztít, ahol 48 lakóház lett a tűz martaléka és 14 ember halt meg.

1879-ben ismét tűzvész pusztított. Még ebben az évben jégverés is sújtotta a falut, ami az egész évi termést elpusztította.

A sok szenvedés és éhezés után újból felépítették a falut, de most már agyag és égetett téglából, a tetőket cserepekkel fedték be. A szegényebbek, akik nem tudtak házat építeni, Amerikába mentek dolgozni, és onnan segítették családjukat.

1880-ban teljesen megváltozott a falu arculata, utcák jöttek létre: Vízsor, Kacsaszög, Paputca, Gál utca.

Az 1900-as évek kezdetén volt a falunak postája, telegráf irodája és vasútállomás is. A községben kastély és úri lakok álltak, melyeket a Soldos család építetett.

A Soldos kastély tizenegy tengelyes homlokzattal bíró kúria, amelyet a Soldos család építetett a múlt század második harmadában, egy korábbi épület maradványait felhasználva. Homlokfalából egy timpanonnal zárt háromtengelyes portikusz emelkedik ki. A helységeket részben csak süveg, részben síkmennyezet fedi. Ez egy klasszicista épület. Gazdasági épületek is tartoztak hozzá, ezeket napjainkra már lebontották. A kastély körül fénykorában gyönyörű park volt, tele gesztenyefákkal, bokrokkal, virágokkal. Ebből mára csak a hatalmasra nőtt gesztenyefák maradtak meg, melyek csak sejtetik a park egykori szépségét. A Soldos család a temetőben álló Soldos kriptába temetkezett, és temetkezik mai napig is.

A nyugalmas időszak után ismét szerencsétlen napok következtek, amikor az embereket behívták katonának az I. világháborúba. A háború ideje alatt orosz foglyokat hoztak a faluba, akik a mezőgazdasági munkákban segítettek. Írásos emlékek az I. világháborútól a II. világháborúig nem maradtak fenn.

A II. világháború után Runya Csehszlovákia része lett, és a falu a Rumince nevet kapta. Szlovák családokat telepítettek be a faluba más országokból: Romániából, Magyarországból, Ukrajnából. A Soldos uradalom konfiskálva lett. Ebben az időben, kb. 1950-ben, megalakul a szövetkezet. A falu a háború után nehezen éledt újjá, de az emberek megértőek voltak, kölcsönösen segítették egymást, és építették újjá községüket. A faluban különféle ünnepségeket tartottak a Soldos kastélyban, de 1974-1976-ig tartó időszakban felépült az új kultúrház.

1978-ban a régi paplakból felépül az óvoda, amely mai napig működik. 1986-ban a faluban megszüntették az iskolát, amely 1990-ben felújítva ismét megnyitotta kapuit.

A faluba be lett vezetve a központi víz, telefon, közvilágítás, az emberek új házakat építenek.

1995-ben a Községi Hivatal közösen a PPD "PALOTA" runyai szövetkezettel felépítik a Halottas házat. Szintén ebben az évben gázművesítik a községet.

Községünk a haladás és fejlődés útjára lépett, melyben az emberek igyekeznek békében, nyugalomban élni egymás mellett.



Innova o.z.

Verzia 4.0a; © CSX 2017;